A polgárőrködés a gyökerekből ered

Szombaton, a XIII. Borsod- Abaúj- Zemplén Megyei Polgárőr Napon Csóra Györggyel, a megyei polgárőr szövetség elnökével beszélgettünk a polgárőrség működéséről, elvekről és beavatott minket abba is, miért nem fordult meg soha a fejében az, hogy otthagyja hivatását.

– A megnyitó beszédében azt mondta, hogy a polgárőr nap ünnep. Mit ért ezalatt?

– A dolgos hétköznapok után tartunk egy olyan napot, amikor megállunk, összejövünk a családtagokkal, akik nélkül a polgárőrség nem menne. Ilyenkor együtt lehetünk mindenkivel: a barátainkkal, a szeretteinkkel, az együttműködő partnerekkel. Ezen a napon kikapcsolódunk, feltöltődünk, majd holnaptól újult erővel vagyunk a közterület rendjének frontján, amit felvállaltunk.

– Ki való polgárőrnek?

– Ez valahol a gyökerekből ered. Ha kitekintünk Európából és a polgárőrségről beszélünk, a nyugati emberek elhűlnek azon, hogy a magyar polgárőrök önként, ennyi időt szentelünk feladatunkra. De igen! Mi, magyarok ilyenek vagyunk: ha valamit bevállalunk, akkor azt teljes szívvel csináljuk. Ez egy életforma. Nem csak engem, hanem társaimat is foglalkoztattak a közrend problémái. Összedugtuk a fejünket és elhatároztuk, hogy teszünk valamit a helyzet javulásáért. Kis településeken lehet a legjobban megfigyelni. A polgárőrség egyik fele a fiatal, fociznak, számítógépeznek, az idősebbek az énekkarban vannak, vagy harangozók, vagy mondhatnék akármit. Mind olyan emberek, akikben belső késztetés van arra, hogy tenni akarnak valamit. Sokan ezt nem értik. Megkérdezik: mennyi a fizetség? Erre mindig azt mondom, hogy a legnagyobb fizetség az, amikor találkozom az utcán az emberekkel és azt mondják: köszönöm. Három kritérium létezik számomra arra, hogy ki lehet polgárőr. Legyen elhivatott, hiteles, szakmailag jól felkészült. S utóbbi az egyik legfontosabb. Ha kimegyek az utcára tudjam mit kell tennem, hogyan kell tennem! Amikor elindult a polgárőrség, nagyon sokan sanda szemmel néztek ránk. Voltak olyanok, akik azt mondták, az új munkásőrség, az új önkéntes rendőrség lesz. Nem! A polgárőrség huszonegy év alatt végig járt egy kijelölt utat, kialakult a szakmaisága. Kevés civil szervezet vetekedhet a polgárőrség szakmaiságával. Megfelelő embereket kell találni arra, hogy polgárőr legyen. Ahogy én is most nevelem az utódomat, s személyét egyelőre nem árulom el.

– Mindennek vannak árnyoldalai… Érezte már azt, hogy ott hagyja a polgárőrséget?

– Konkrétan ilyen nem volt. Persze, az embernek időközönként át kell értékelni bizonyos dolgokat. Ugye, én is a polgárőrség alapítói közé tartozom, huszonegy évig országos vezető is voltam, miután bejelentettem, hogy abba hagyom az országos vezetést és csak a megyémnek fogok élni, akkor nagyon sokan megütköztek azon, hogy a csúcson állok fel. Igen, akkor kellett befejeznem. A megyémben még nagyon sokat tudok segíteni, alkotni, de országos szinten ez már sok lenne. Azonban az, hogy a polgárőrséget otthagyjam soha nem fordult meg a fejemben! Ha vállaljuk ezt, – mert így neveltek- akkor végig kell csinálni.

– Az tény, hogy kevesebb a polgárőr ma, mint azelőtt. Mi az oka ennek? Másabb az új generáció neveltetése?

– Tapasztaljuk azt, hogy vannak, akik elfáradnak, megrettennek dolgoktól. Régebben könnyebb volt polgárőr egyesületet irányítani, mint most. Változott a civil törvény, és szeretném kihangsúlyozni, hogy ezzel nem értek egyet. Szükség volt erre, de olyan feltételeket szab a kis egyesületeknek, amik megnehezítik működésüket. Gondolok itt arra, hogy bevezették a kettős könyvelést. Egy tizenöt-húszfős egyesület már annak is örül, ha életben tudják magukat tartani. Könyvelőt kell fogadni? Tehát sokan ezért rettenek vissza. Ma már a törvény szelektálja a polgárőrséget. Örülök a polgárőr törvénynek, mert elindít egy minőségi változás felé. Most már a polgárőröknek nem csak jogai, kötelességei vannak. Van egy olyan passzus, ami lehetőséget ad a polgárőr tevékenységével szembeni panaszra. Ez is sokakat megrettentet. Pedig úgy kell viselkedni eleve, hogy ez ne történhessen meg.

– Mi a titka annak, hogy ekkora az összetartás Borsodban?

– Borsod erős megye, a polgárőr mozgalom bölcsője. Szatmári Gyula indította ezt a mozgalmat, az Ő szárnyai alatt nőttem fel. Mindig megtaláltuk azokat az embereket, akik húzóerőnek számítanak. A polgárőrség önkéntes. Ahhoz, hogy egy önkéntes szervezet jól tudjon működni, elengedhetetlen egy karizmatikus ember, aki irányít, életben tart. Az egyesületeken is látszik, amelyiknek talpra esett vezetője van, az nagyon jól működik, ahol tesze-tosza a vezető, ott tesze-tosza az egyesület is. A vezetőség nagy része Borsod megyei, őket mi neveltük ki. 7226 polgárőr és 206 egyesület van jelen, de nincs megállás. Borsod apró falvas megye, ahol több mint háromszáz település van. Van hatvanfős és három-négyszáz fős is. Ezeken a helyeken felismerik azt, hogy össze kell fogniuk a saját biztonságuk érdekében. Vannak olyan települések, ahol nem nagyon vannak rendőrök és ez nem a rendőrök hibája. A rendőrség az első perctől kezdve partnernek tekintette a polgárőrséget. Együtt húzzuk azt az igát amire, ők is és mi is felesküdtünk. Az önkormányzat is fontos elem. A Borsod megyei önkormányzatok felismerték a polgárőrségben rejlő lehetőségeket. Nagyon sok polgármester polgárőr is egyben. Ezért vagyunk mi erősek. Nyíriben például olyan jól dolgozik a polgárőrség, hogy már nincs bűnözés.

– Hogyan képzeli el a polgárőrség idilli jövőjét?

– A polgárőrség rengeteg szerepet tud betölteni. A jövője az, hogy minél több ember legyen közöttünk. Hangsúlyozni szoktam, hogy mindenkinek helye van a polgárőrségben, de kell, hogy a vezető megtalálja mindenkinek a feladatát. Egy pedagógustól nem várom el, hogy éjjel kettőkor menjem járőrözni, hanem azt, hogy a polgárőr mozgalom keretében foglalkozzon a gyerekekkel. Nem akarunk mindenkiből polgárőrt nevelni, de jogkövető polgárokat kell kinevelnünk. Sok pap is polgárőrnek állt. Tőlük sem várjuk azt, hogy járőrözzenek. Hirdesse az igét, és mondja el: mennyire fontos a közbiztonság. Az idős ember is sokat tud segíteni. A polgárőrség sokszínű, meg található benne minden korosztály és nekik meg tudjuk adni a megfelelő feladatot. Érezze, hogy egy célt szolgál, közösséget formál, fontos. Itt van a polgárőrség nagy ereje!

(Mimi)