Kis tavasz

A mindenki által ismert „Tavaszt hozó” növényeken kívül (hóvirág, tőzike stb.) a madarak is jelzik már a Tél végét. Február közepe-vége fele már megjelennek a legelső fajok, amelyek közül kiemelnék most néhányat. Először a kel kezdeném. Ezek a kis fekete-fehér madarak csapatosan gyülekeznek a szántóföldi belvizeknél illetve a réteken. Közéjük keverednek a szintén korán érkező seregélyek.

Ez a két faj igen jó „barátságban” van egymással. A nagy tömegben hisznek, mondván egységben az erő és így kicsit feladják a leckét a ragadozó madaraknak. Kisebb távra is vonulnak el, mint pl. a fecskéink, ezért is érkeznek meg az elsők között.

Viszont nem sokkal utánuk jönnek vissza kedves madaraink a fehér gólyák, kicsit később pedig rokonaik, az erdők mélyén élő fekete gólyák is. Sajnos mindkettejükből egyre kevesebb él nálunk. Az áramütések, a telelőhelyeken rájuk leselkedő veszélyek és a hosszú út megszedi a vámot…

 

A februári enyhébb napokon már hallani az erdőkben a harkályféléink változatos nászdobolását, kiáltásait, valamint még Tél végén megszólalnak az első macskabaglyok, erdei fülesbaglyok is. Ők nem vonulásból érkeznek haza, de elsők közt jelzik a párválasztásukat, fészkelőhelyük határait és azt, hogy már nem a túlélésről szól az életük meg a koplalásról, hanem fajfenntartásról.

Márciusban már jönnek a vizes rétekre, tavakra a récék is. A tömeges és állandó tőkés récén kívül sok fajuk fordul elő hazánkban. Leginkább a gácsérjaik színes, feltűnő tollruhája a szembeötlő a laikusok számára. Először a kis termetű csörgő récék jönnek meg, melyeket könnyű megismerni a gácsérok barna-zöld fejéről, valamint reptükben látható zöld szárnytükrükről. Azután a többiek: a fütyülő récék, melyek jellegzetes hangjukról kapták a nevüket és sárgásbarna fejükről ismerhetőek fel. A nyílfarkú récéknél a barna fej és a hosszú, hegyes farok jellegzetes bélyeg, a kanalas récéknél a zöld fej, lapos nagy csőr és a barna-fehér  test szembetűnő, a böjti récéknél a barna fej fehér szemöldöksávval és a kis méret az ismertetőjegy. További récefajok: barátréce, kendermagos réce, üstökös réce, kontyos réce, kerceréce, cigányréce.

A seregély és bíbic csapatokhoz megjönnek az aranylilék, a vízfoltokra érkeznek a továbbiakban a parti madaraink közül cankók, melyek közül elsőként a változatos színekben pompázó pajzsoscankók, aztán a nálunk is költő piroslábú cankók, majd az erdei, réti, szürke cankók. Ugyanezekre a nedves területekre a lilék, partfutók is szemet vetnek.

Az első kis énekesmadarak között vannak a cigánycsukok, házi rozsdafarkúak, barázdabillegetők és csilpcsalpfüzikék. Ezekből a madarakból egyre több telel át, az enyhe teleknek és az egyre népszerűbbé váló madáretetésnek hála.

Ragadozó madarak közül a barna rétihéják és a két kánya faj (vörös és barna) a legkorábbi érkező, de ezekből a fajokból is előfordulnak áttelelő példányok a táplálék dús élőhelyeken. (pl. Kis-Balatonnál barna rétihéják)

Email this to someonePrint this pageShare on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn